Hazafelé /Bianka/

Elaludhattam. Arra emlékszem, hogy Harry ölében ülök, fejem a vállán, ő pedig a hajammal játszik. Aztán biztos elaludtam.
Most azt érzem, hogy valaki a karjaiban tart. Fejem erőtlenül hátracsuklott, mire kipattant a szemem.
-Mi történt?-kérdezem.
-Shh! Aludj csak!
-De...-makacskodtam.
-Leszálltunk a London Eye-ról. Most hazaviszünk titeket.
-Lux?
-Ő is elaludt- felelt egy másik hang.
Elmosolyodtam.- Az jó.
Átkaroltam Harry nyakát és a vállába temettem az arcom.
-Megígérsz nekem valamit?- kérdezte.
-Ühüm. Mit?- néztem fel az arcára.
Szemei olyan ártatlanok voltak, olyan őszinték, hogy még szorosabban öleltem a nyakát.
-Soha többé ne veszekedjünk!
Belecsókoltam a nyakába.- Soha.
2 perce sétáltunk, miután Harry újból megszólalt.
-Nem azért, de szerintem nem kéne elaludnod. Nem hiszem, hogy jó néven vennék, ha így vinnénk titeket haza. És Lux amúgy is alszik.
-Oké. De akkor tegyél le, mert visszaalszom- kértem.
-Muszáj? Ez így olyan jó- húzta el a száját, de ajkának vége felfelé görbült.
-Majd foghatod a kezem- kuncogtam.
-Oké- sóhajtott lemondóan.
Leengedett a két lábamra. Először kicsit imbolyogtam, de aztán sikerült megtalálnom az egyensúlyomat. Összekulcsoltam az ujjainkat és szorosan hozzábújtam.
-Hol vannak a többiek?- kérdeztem, mert Liamen és Luxon kívül nem láttam senkit.
-Zayn, Louis és Niall hazaviszik a lányokat.
-Megérkeztünk- állt meg Liam a karjaiban alvó Luxal.
-Gyertek- mondom és agam után húzom Harryt.
-Lux? Bianka?- jött a hang a lakás belsejéből.
-Szia Leila!- köszöntem és levettem a cipőmet.- Bocs, hogy késtünk, de fennragadtunk a London Eye tetején.
-Örülök, hogy jól vagytok, de reggel még elbeszélgetünk- fonta össze a karját, de a szája egy kis szegletében ott bujkált a mosoly.
-Öhm, elnézést, de hová tehetném le Luxot?- kérdezte Liam.
-Lux?- fordult felém kérdőn Leila.
-Sok mindent kell megbeszélnünk reggel- mosolyodtam el kínosan.- A középső ajtó a mi szobánk- mutattam az irányt.
Megszorítottam Harry kezét, mert gondoltam, kicsit feszélyezve érzi magát.
-Leila, bemutatom a barátomat...
-A barátod? Harry Styles a barátod?- kerekedett el a szeme.
-Te tudod, hogy kicsoda?- csodálkoztam én is.
-Ühm, Bija- szólt Harry -, esetleg lehetne úgy, hogy én is értsem?
-Jajj, bocsánat!- csak most esett le, hogy magyarul beszélünk.- Arról volt szó, hogy tudja, ki vagy.
-Tényleg? Ez klassz!- vidult fel Harry és egyből pörögni kezdett a nyelve.- Honnan tudja? Talán rajongónk? Szeret minket? Jó, ha az ön korosztályának is bejön a zenénk.
-Újságíró vagyok, és rólatok kellett írnom egy cikket- vont vállat.
-Oh- biggyesztette le a száját Harry.
Liam hátrált ki a szobából és halkan becsukta az ajtót.
-Alszik- mondta, majd Harryhez fordult.- Mennünk kell, késő van.
-Te biztos Liam Payne vagy- mondta Leila.
-Igen. Ön pedig...- vonta fel a szemöldökét Liam.
-Leila Harang. Lux- itt jelentőségteljesen rám nézett- anyukája.
-Üdvözlöm- rázott vele kezet Liam.- De tényleg mennünk kell. Holnap fotózás és interjú lesz.
-Öööööhh. Ne is mondd- takarta le szemét fáradtan Harry.
-Kikísérem őket, oké? Nyugodtan feküdj le- mondtam és már mentem is a fiúk után.
-Megyek, fogok taxit. Jóéjt, Bianka- köszönt el Liam és magunkra hagyott minket.
-Neked is!- kiáltottam utána.
Szembefordultam Harryvel, aki megfogta mindkét kezem.
-Holnap tényleg nem érsz rá?
-Nem- rázta meg szomorúan a fejét.
Fölemeltem a kezeinket és egyenként összefontam az ujjainkat. Rám nézett zöldes szemeivel és olyan felhőtlennek tűnt, ahogy itt állunk kéz a kézben. Aztán magához húzott és olyan lágyan, finomat érintette az ajkam, hogy úgy éreztem, fizikai fájdalmat okozna tőle elszakadni. De muszáj volt, mert akkorát ásítottam, hogy majd' bekaptam, mire hangosan felnevetett.
-Feküdj le- mondta és homlokát nekidöntötte az enyémnek.
-Akkor menj el- mosolyodtam el gúnyosan.
Akkorát csaptam a fenekére, hogy megugrott, én meg egy jót kuncogtam rajta. Kiöltötte  rám a nyelvét, aztán intett egyet és elment.