Ébresztő / Harry/

Miután elszórakoztam a portással- bizonyos Greggel- és rájött, hogy ki vagyok, hajlandó volt felengedni. Sikeresen kibeszéltem a kezéből a kulcsot, majd szaladtam is a lifthez, mielőtt meggondolja magát.
Miután megtaláltam a 203-as szobát- mert be kell hogy valljam, egyszer eltévedtem- halkan beletettem a kulcsot a zárba, és elfordítottam. Kattant a zár. Összerezzentem. Remélem nem hallotta meg!
Csendesen lépkedtem. Lehet, hogy még alszik.
Levettem a cipőm az előszobában, és elindultam a nappali felé.
Hatalmas volt! A falak halvány narancssárgára voltak festve, melyek sorát hatalmas ablakok és egy nagy erkélyajtó szakította meg. A szoba közebén egy nagy dohányzóasztal, körülötte kényelmes sárga- rózsaszín díványokkal. Az egyik fal előtt egy hatalmas szekrény, gondolom, beépített tévével.
A szobából 3 hatalmas ajtó nyílt. Fogalmam sincs, hogy melyik lehet az ő szobája, de gondolom, próba szerencse. Ez általában be szokott jönni.
Elindultam a középső ajtó felé és lassan benyitottam. És ott volt. Legalábbis azt gondoltam, hogy ő az. Én ugyanis csak egy hatalmas rongycsomót láttam a földön. Finoman közelebb lépkedtem és magamban tudakoltam, hogy a rongycsomó szuszog. Legugoltam és elkezdtem szólongatni.
-Bija. Bija, jó reggelt- mormoltam a fülébe.
Hajam csikizhette az arcát, mert odakapott és végigsimította a helyét.
-Lux, hagyjál! Csak 5 percet! Kérlek- ásított, majd átfordult a másik oldalára.
Vagyis szembe velem.
-Harry? Te meg hogy kerülsz ide?
Hirtelen ötlettől vezérelve csak ennyit mondtam.
-Álmodsz.
Megpróbált felkönyökölni, de karja visszacsuklott.
-Akkor jó- mormolta bele a szőnyegbe.- Mi van, még jóreggelt-puszit sem kapok?- fordította felém a fejét.
-Ha szépen kéred- mosolyogtam rá.
-Kééreeek széépeeen!- mondta és a hátára fordult.
De sajnos elkövettem a legnagyobb hibát. Belenéztem a szemébe. Lassan felé hajoltam és láttam, hogy mellkasa egyre gyorsabban emelkedik. Szemei még álomittasan csillogtak. Mintha még nem fogta volna fel, hogy mi történik. Egy kissé megrázta a fejét.
-Harry, én...- de nem tudta befejezni, mert szám már ott volt az övén.
Először lassan csókolt, majd egyre hevesebben. Kezeit a nyakam köré fonta, majd lehúzott maga mellé. Kezével beletúrt a hajamba és még közelebb húzott magához. Én is így tettem. Beletúrtam dús szőke fürtjei közé. Finoman kiszedtem belőle a hajgumit és a csuklómra húztam.
-Harry...- suttogta bele a számba.
-Hm?- semmi kedvem nem volt elhúzódni mellőle.
Végre hozzáérhettem.
Felnézett rám nagy ezüst szemeivel amiben most értetlenség csillogott.
-Mi mi a francot csinálunk?- kérdezte idegesen. Ellökött magától, majd felpattant.- Te meg hogy a fenébe kerülsz ide?
-Hát... én...- kezdtem bele a magyarázkodásba, de ezen kívül semmi sem jutott az eszembe.
-Kifelé!- kiáltotta és az ajtó felé mutatott.
-Mivan?! De hát az előbb még...- értetlenkedtem.
-Azt mondtam, hogy kifelé!- üvöltötte.
Felkapott egy párnát az ágyról és hozzám vágta.
-Bija, beszéljük meg!- kérleltem, de azért elkezdtem hátrálni az ajtó felé. A biztonság kedvéért.
-Te csak ne becézgess engem! Nem vagy más egy városi ficsúrnál!
-Hogy minél?- torpantam meg és értetlenül meredtem rá.
Ő erre csak mérgesen felhördült és bevágta az orrom elött az ajtót.
-Jaj, Bija- sóhajtottam.
Nekidöntöttem a hátamat az ajtónak, majd lecsúsztam a földre és azon gondolkoztam, hogy vajon hol rontottam el...