Ismeretlen ismerősök

Lassan kihátráltam a szobából és becsuktam magam mögött az ajtót. Liam egyből fölpattant és odajött hozzám.
-Na?- kérdezte.
Ránéztem Harryre, aki elég szörnyen nézett ki. A kanapén ült felhúzott térdekkel, lehajtott fejjel.
-Jaj már! Ne viselkedjetek úgy, mintha valaki haldokolna! Ez olyan ijesztő- borzongtam meg.- Csak átöltözik, aztán lemegyünk a parkba.
-Klassz! Menjünk mind- örült meg Liam.- A friss levegőn kiszellőzik az agy.
-Ne reménykedj!- szólalt meg egy hang.
Bia jött ki az ajtón, teljes harci felszerelésben. Vagy legalábbis felöltözve, tisztán.
-Mehetünk?- kérdezte fennhangon.
-Talán nem kéne őket rászabadítani a gyanútlan világra- néztem Liamre.
-De lehet, hogy végre megtanulnak normálisan viselkedni- belenyúlt a zsebébe és előhúzott egy zacskót.- Lehet, hogy talán ez inspirál.
Harry és Bia is egyszerre kapták fel a fejüket.
-Ez csak nem...- kezdte Harry.
-Gumicukor?- fejezte be a mondatot Bia.
-Igen- mosolyogtam rájuk.- Ha jók lesztek, kaptok.
-Most miért beszélsz úgy velünk, mintha gyerekek lennénk?- állt fel Harry.
-Mert úgy viselkedtek, mint a gyerekek. Vegyétek a cipőt és mehetünk is.
-Oké, csak ne beszélj így! Kiborító- borzongott meg Bia.
-Akció, reakció- vontam vállat.
-Ez Kóristák?- nézett rám kérdőn Liam.
-De. Szeretem azt a filmet- mosolyogtam rá.
Mikor végre mindenki elkészült, elindultunk. Biát és Harryt magam előtt tereltem, hogy szem előtt legyenek, Liam pedig mellettem sétált és dúdolgatott.
-Ez mi? Nem ismerős- húztam fel a szemöldököm.
-Egy új dalon dolgozom. Csak még nem tökéletes.
-Szeretném hallani- mosolyogtam rá.
-De mondom, hogy még nincs kész. Csak a refrén van meg.
-Szöveg?- kérdeztem, mire bólintott.- Szeretnél megismerni, nem? Én is téged. Nehezen nyílok meg mások előtt. Előtte ki kell tapasztalnom, hogy megbízhatok-e az illetőben. Ha nem tűnt volna fel, kicsit bizonytalan vagyok.
-Én mindig úgy gondoltam rád, mint magabiztos nő.
-Nő? Tudod te, hány éves vagyok?- nevettem fel.
-És te tudod, hogy én mennyi idős vagyok?- kérdezett vissza.- Látod? Dolgok, amiket nem tudunk egymásról.
-Hé, srácok! Szóltam a többieknek, hogy jöjjenek ők is. Mindjárt itt lesznek- szólt hátra Harry.
-Remek- örült meg Bia.
Végre nem kell egyedül maradnia vele.

-Szép jó reggelt!- köszönt nagy hangon Louis.
-Reggelt? Louis, 11 óra van- nevettünk.
-Nekem reggel van. Én csak most kelletem fel.
Leült a fűre és egy zacskóval kezdett zörögni.
-Most meg mit csinálsz?- vihogtam.
-Reggelizek. Répa. Kérsz?- nyújtotta felém.
-Nem, köszi. Most inkább nem- ráztam meg a fejem.
-Én kérek!- ugrott elém Niall.
-Te nem kapsz!- szólt rá kisgyerekesen Louis.
-Bee!- öltötte rá a nyelvét és elfutott.
-Louis, ugye tudod, hogy mindjárt ebéd?- ült le mellé Liam.
-Az nem akadályoz meg semmiben- vont vállat.- Zain Jawadd Malik! Azonnal add vissza a kicsikémet!- sikított fel, mikor Zayn kikapta kezéből a répát.
Egy pillanat alatt felpattant és a tolvaj nyomába eredt. Lefeküdtem a fűbe Liam mellé és azt néztem, mit művelnek a többiek.
Bia és Harry a földön ültek, úgy egymástól 5 méterre és duzzogtak. Niall pedig Louison és Zaynen nevetett, ahogy kergetőznek.
-Vigyázat!- kiáltott valaki és hátulról belement Zaynbe.
Annyit láttam, hogy Zayn a földön fekszik, rajta keresztben pedig egy lány, akinek hosszú vörös haja eltakarta az arcát.
-Jól vagy? Annyira sajnálom, csak... - szólalt meg a lány hirtelen és megpróbált felállni.
-Semmi baj. Csak kicsit zöld lettem- állt fel Zayn is.
Mikor meglátta a lány arcát, szemei elkerekedtek.
-Liv?
-Zayn? Zayn!- a lány- bizonyos Liv- nagyon megörült és a fiú nyakába ugrott, aki szorosan megölelte.- Ezer éve nem láttalak! Mi van veled?
-Szerintem ezt te is tudod- nevetett Zayn.
-Liv! Jól vagytok?- hallottam meg egy másik lány hangját.
-Zayn! Ha valami baja esett a kicsikémnek, kinyírlak!- közeledett feléjük Louis is.
Mikor odaértek egymás mellé, arcuk meglepettséget tükrözött.
-Te?- kérdezték egyszerre.- Nem, te!
A lány befogta Louis száját és magyarázni kezdett.
-Hamarabb hazajöttem. Hiányzott az itteni légkör. És te? És kik ezek a lányok? Mi a fenét csinálsz velük? Máris elfelejtettél?
Louis végig motyogott, de semmit sem lehetett érteni a száján lévő kéztől. Végül megunta és két kézzel lehúzta a lány kezét.
-Bocs- pirult el a lány.
-Ha el akarsz tenni láb alól, akkor jó úton haladsz. Miért nem szóltál, hogy hazajössz? Persze, Anglia az Anglia. Én itt élek. Fogalmam  sincs, hogy kik ezek a lányok, párszor megejtettünk pár furcsa találkát, de annyit tudok, hogy nem a rajongóim. Mármint rajongóink- tette hozzá, amikor a többiek mérgesen néztek rá. Megcsóválta a fejét.- Szégyen gyalázat! Most éppen ismerkedünk velük. És nem, nem felejtettelek el, mindig is rád gondoltam, nagyon hiányoztál!
Azzal szorosan megölelte a lányt és nyomott egy puszit az arcára.
-Nekem is hiányoztál- bújt hozzá szorosan Louishoz.
-Khm, srácok, esetleg bemutathatnátok a hölgyeket, mert ez már kezd kellemetlen lenni- figyelmeztetett Harry.
-Bocs. Ők a srácok a bandából. Niall, Liam, Zayn, és a csajom, Harry. És a két lány, Lux és... és... a te nevedet még nem is tudom!- fordult Biához.
-Bianka vagyok. Örvendek- integetett barátnőm.
-Szijóka!- integetett vissza Louis lányosan visítozó hangon, mire mindenki felröhögött.- ő pedig Aby Worm, a ...- ránézett a lányra, aki alig észrevehetően megrázta a fejét.- ... egy barátom.
-Heló! Jó olyan emberrel megismerkedni, aki már régóta ismerik Lout és még élnek. Ez biztató- köszönt Niall.
-Épphogy- vont vállat vigyorogva Aby.
-Ő pedig Olivia Sparks. Régen osztálytársak voltunk- mutatta be Zayn a vörös hajú lányt.
-Csak Liv. Azt jobban szeretem- mosolygott.
-Igen jóban lehettetek, ha ennyi idő után így üdvözlitek egymást- jegyezte meg Liam, mire szúrós pillantást küldtem felé.
Liv elpirult a megjegyzéstől és lehajtotta a fejét. Zayn is kellemetlenül érezte magát, mert egyik lábáról a másikra állt.
-Ti nem vagytok éhesek?- kérdezte Niall és a levegőbe szimatolt.- Érzitek? Nachos!
Egy pillanatig értetlenül néztünk rá, majd mindenkiből kitört a röhögés. Konkrétan a földön fetrengtünk. A földön. Komolyan. Mikor végre sikerült abbahagyni- mert párszor, mikor egymásra néztünk, vagy láttuk Niall sértődött arcát, újra előtört belőlünk-, megbeszéltük, hogy elmegyünk ebédelni, aztán majd meglátjuk, mi lesz.
És ez így jó. Mindent szép sorjában.