Némethon

Igen, igen, megint utazom. A sulival tanulmányi kirándulásra jöttünk Németországba, tudjátok, fejlesztjük a nyelvtudást, meg minden...
Na mindegy. Most éppen Nürnberg utcáit koptatom, amikor is hatalmas sikításra leszek figyelmes, és megint azt a hatalmas tömeget látom, amit Párizsban a múltkor... Múltkor, mikor volt már az? Két hónapja?
Megpróbálom kikerülni a hatalmas tömeget, de ekkor valaki nekem rohan. A csapódás erejétől a földön találom magam, magamon meg azt a bizonyos illetőt, aki belém rohant.
Hangosan elkáromkodtam magam, majd megpróbáltam felemelni a fejem, hogy lássam az illető arcát.
-Jajj, ne már!- kiáltottam föl, mikor megláttam az arcát.- Te követsz engem? Ki akarsz nyírni, igaz?
Mikor megismert, elmosolyodott. Nem ám ellenkezett volna a kijelentésemre, elmosolyodott.
-Párizsban elfelejtettem bocsánatot kérni.
Erre muszáj volt nekem is elmosolyodnom.
Mikor megpróbáltunk feltápászkodni, négy alakot láttam meg felénk közeledni teljes sebességgel. Úgy látszik, ők nem vettek észre, mert mind a négy fiú ránk borult.
-Ez nem lehet igaz!- morgolódtam.- Már megint ti? Egy szia is megteszi, nem kell rögtön a nyakamba borulni.
-Jé, a Párizs-csaj!- kiáltott fel az egyik fiú. Ha jól emlékszem, Louisnak hívják.
-Párizs-csaj? Mi van, ti elneveztetek?- kérdeztem, miközben végre sikerült kimásznom a fiúk alól, és feltápászkodtam.
-Persze. Sokat beszéltünk rólad, ezért kellett a név, mert az igazit nem tudjuk. És mivel te voltál a legérdekesebb, a név jött magától- válaszolt egy rövid, barnás-fekete hajú srác.
Ránéztem- Bocsánat, de nem tudom a neved.
Erre mindannyian felnevettek.
-Mi sem tudjuk a tiédet- felelte Liam. Próbálta elkapni a pillantásom, de én minduntalan a többi fiút néztem.
-Zayn Malik vagyok- mutatkozott be a fiú, aki szerint sokat beszéltek rólam.- Ők pedig itt Niall Horan, Louis Tomlinson, Harry Stylas, és a te saját rajongód, Liam Payne.
-Rajongóm?- kérdeztem félre billentett fejjel.
-Persze! Amióta megtörtént Párizsban az a bizonyos incidens, be sem áll a szája. Egyfolytában rólad ömleng, hogy milyen szép vagy, milyen erős személyiség.
Csodálkozva pillantottam Liamre, aki kipirult arccal sütötte le a szemét.
-Komolyan?- kérdeztem tőle, és már én voltam kipirulva a gondolattól, hogy valaki ilyen hamar kiismert.
Hiába, fejlesztenem kell a taktikámon!
Mikor végre hajlandó volt felemelni a fejét, Niall közbevágott.
-Nem akarom megzavarni a pillanatot, de rajongók a láthatáron!
Ekkor mellém ugrott egy lány, és karon-ragadt.
-Ők azok?- kérdezte megvetéssel az arcán.
-Mint látod- válaszoltam rámosolyogva.
-Mennünk kell. Hamarosan indul a vonat- mondta.
-De hát még nem is tudom a neved!- próbált tiltakozni Liam.
El akartam indulni, mire megragadta a karom.
Megnyugtatóan rámosolyogtam.
-Majd legközelebb.
-Legközelebb?- ráncolta össze a szemöldökét.
-Mindig van legközelebb- lefejtettem ujjait a karomról, majd elindultam barátnőmmel az oldalamon a vasútállomásra.