Tréfálkozzunk

-Szia- köszönt vissza szelíd hangon Bianka.
A fiú lágyan megsimogatta a lány arcát.Már közelített is volna felé, de muszáj volt közbevágnom.
Bocsi, Bius. De ezt érted teszem.
-Khm! Emberek, elég lesz!- szóltam a kelleténél kicsit jobban  megnyomva a szavakat.
Bia egyből kapcsolt. Elkapta a fejét és egy métert hátrált.
Odasiettem hozzá és jó erősen belecsíptem a kezébe, mire felszisszent.
-Mit művelsz? Elment az eszed?- kérdeztem csípőre tett kézzel.
-Igen, képzeld, elment! Azok a szemek...- ábrándozott.
-Hé! Térj már észhez! Nem azt mondtad, hogy utálod őket?
-De, de még sosem néztem a szemébe...
-Fú, nehéz dolgom lesz veled- fújtattam.- Na ide figyelj! Hazáig bírd ki, utána megbeszéljük, oké? Egyenlőre nem kellene ráakaszkodnod a srácra. Majd otthon megbeszéljük, hogy mi legyen.
-Rendben, igazad van- sóhajtott.
-Mosolyogj! Nekem mindig igazam van!- löktem oldalba a csípőmmel.
Hangosan felnevetett, a fiúk meg furcsán pislogtak felénk.
-Gyere- szólt- ,még a végén azt hiszik, hogy kiközösítjük őket.
Karon fogott, majd szépen lassan visszasétáltunk a fiúkhoz.
-Na és akkor... most mi legyen?- kérdezte Harry.
-Nem is tudom- pislogtam ártatlan szemekkel.- Talán megmutathatnátok pár remek üzletet.
A srácok elkezdtek pofákat vágni, mire Biussal hangosan felröhögtünk.
Aztán összenéztek. Mindketten féktelenül vigyorogni kezdtek. Majd egymásra kacsintottak.
-Most mi van?- értetlenkedtem.
-Csak elviszünk titeket vásárolni- mosolygott Liam, majd belém karolt és húzni kezdett. Meglepettségemben még ellenkezni is elfelejtettem.
-Hová visztek?- kérdezősködött Bianka.
-Majd meglátjátok- kacsintott rá Harry.
A lány keze után nyúlt, de az elrántotta.
-Ne álmodozz!- vigyorgott rá gúnyosan.
A srác elhúzta a száját, de továbbra is barátnőm mellett lépkedett.
Az idő lassan telt, ezért Harry beszélgetést kezdeményezett.
-Mi a neved?- kérdezte a mellette sétáló lánytól.
-Bianka. Csak Bianka. Neked semmi becézés! Értve vagyok?- világosította fel.
-Igenis!- vágta magát vigyáz állásba Harry. Aztán elkezdett kuncogni.- Bija!
-Na! Hagyd abba!- kiabált Bianka.
Mi Liammal csak nevettünk rajzuk.
Még egy ideig fojtatták a civakodást, majd mindketten beleuntak.
-Na már! Hová visztek?- türelmetlenkedtem.
Már vagy fél órája sétáltunk néma csendben, és kicsit kezdtem unni. Plusz Liam karja időközben egyre jobban szorított, mintha nem akarná, hogy akár egy másodpercre is elkerüljünk egymás mellől.
-Ide- állt meg és felmutatott az előttünk tornyosuló hatalmas épületre.
-Ti megvesztetek! Hisz ez a...


Na, szerintetek hová viszik őket a fiúk? lehet tippelni! :D
bocsi, hogy csak ennyit írtam, meg így fejeztem be, de mindjárt bealszok :/
szóval hamarosan jön a kövi rész, de addigis kérekszépen komikat! ^-^