-Louis- néztem le a kezemre, amit éppen akkor fogott meg-, biztos vagy benne?
-Annyira,mint ahogy a répát szeretem- mondta, én pedig önkéntelenül is elmosolyodtam.- Miért nem akartad, hogy a többiek megtudják?
-Mert nem vagyok már olyan biztos az egészben. Nem láttuk egymást ezer éve. Azt hittem, összejöttél valakivel. Vagyis. Most már nem is tudom, mit hittem.
Louis hosszan nézte az arcomat, majd biztatóan elmosolyodott.
-És nem akarod még egyszer megpróbálni?
Hosszan felsóhajtottam és felnéztem a Holdra.
-Nem tudom. Passz. Fogalmam sincs. Annyi minden változott. De- szóltam gyorsan, mert láttam, hogy Loui csalódottan lehajtotta a fejét, ami nála már nagyon kétségbeejtő-, talán... megpróbálhatjuk újra.
Louis boldogan kapta fel a fejét és nyomott egy puszit az arcomra, mire hangosan felnevettem.
-De maradjon titokban egyenlőre- figyelmeztettem.- Nem akarok felhajtást.
-Titkos randi? Merész- hümmögött.
-Ne bohóckodj!- néztem rá szúrósan.- Mennem kell. Hazaértem- néztem fel a házra.
Nyomtam egy puszit Loui arcára, majd felszaladtam a lépcsőn és bementem a házba.. Alighogy átöltöztem pizsamába, máris zengett a telefon.
-Halló?- szóltam bele.
-Aby- hallottam a nevem a vonal végéről-, nem fogod elhinni, mi történt!
-Nem, nem fogom, amíg el nem mondod- nevettem.
-Zayn...- kezdte, és csak mondta, mondta és mondta.
-Most mit tegyek? Teljesen összezavarodtam- motyogta.
-Liv! Erre vártál egész életedben! És ha valakit, hát téged biztosan szeret! Ő is mondta!- próbáltam lelkesíteni.
-Jó, de... olyan bunkón viselkedtem! Mi van, ha megharagudott rám?
-Zayn? Kétlem- mosolyogtam.- Liv, bízz bennem! Bízz benne! Próbáld meg, nem olyan nehéz- biztattam.
-Rendben- sóhajtott egy nagyot.- De megyek, mert már képzelődöm. Jóéjt- mondta és letette a telefont.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése