Reggel

-Hmmmm- mormoltam és átfordultam a másik oldalamra.
Valami íncsiklandó illant járta át a szobát. Nehezen feltápászkodtam és próbáltam kigereblyézni a hajamat az arcomból. Bia mellettem még békésen aludt. Halkan kiosontam a szobából és a nappaliba mentem, követve az illatot. Anya és apa egymás mellett ültek és sporthíreket nézték. Fel nem foghatom, mi olyan érdekes a sportban. Na mindegy.
-Jó reggelt, kincsem!- mosolygott rám apa és lehúzott maga mellé, majd adott egy puszit a fejem búbjára.
-Jó reggelt- ásítottam.- Palacsintaa!
-Igen. Ébreszd fel Biankát is, és ehetünk.
Amikor visszarohantam a  szobába, már nem igen zavart, hogy megzavarom barátnőm álmát. Kicsaptam a szobaajtót, de egy pillanatra megálltam. Bia összegömbölyödve feküdt és a füléhez szorította a telefont. Nem tudom, miért, de a jókedvem csak fokozódott. Lepattantam mellé az ágyra és kikaptam a kezéből a telefont.
-Bocs, Harry, de most fontos reggelizhetnékem van, de Bia nélkül nem kezdhetjük el a ceremóniát- szóltam bele a telefonba gondolkodás nélkül. Úgyis tudtam, hogy ő az. Bianka másnak fel se venné a telefont reggel.
-Neked is szia, Lux!- nevetett bele a telefonba.
Hallottam, hogy valaki a nevemet mondja, majd ahogy a vonal recsegni kezd, és némi dulakodás hangját.
-Most mi van? Összeverekedtetek?- Bia kérdőn nézett rám.- Kihangosítalak, jó?- mikor nem válaszolt, így folytattam- Szerintem megtámadta egy bűzös borz...
-Há! Majd legközelebb!- hallottuk Harry győzedelmes hangját a túloldalról.
-Na mi van, nem sikerült lespriccelnie a borznak?- viccelődött Bia.
-Neeem, csak Liam próbálta megszerezni a telefont.
Hirtelen ledermedtem. Az agyamban viszont egyre gyorsabban zakatoltak a gondolatok. Szerencsére Bia vette az adást és gyorsan elköszönt Harrytől.
-Na mi az a fontos reggelizhetnél?
-Palacsintaa!- jutott eszembe hirtelen, hogy miért is jöttem vissza.
Bianka megfogta a karom, és jelentőségteljesen a szemembe nézett.
-Enyém az első!- húzott le, ő pedig kisprintelt a konyhába.
-Ez nem ér!- futottam utána.
-Hát ezt lekéstétek!- vigyorgott ránk apa lekváros szájjal.
-Bee!- öltöttük ki nyelvünket tökéletesen egyszerre Biával.
-Lányok, üljetek le!- szólt ránk anya parancsoló hangon.- Elmagyarázná valaki, hogy mi volt a tegnap este?
Kérdőn néztem Biankára.
-Pár rész nekem sem világos... Hogy kerültünk haza?
-Harry és Liam hozott haza minket.
-De attól még nekem mindig nem világos ez az egész- ráncolta össze a szemöldökét anya.
Nagyot sóhajtottam, majd elkezdtem magyarázkodni, amiből az lett, hogy Biávan egymás szavába vágva mondtuk a magunkét.
-Kábé ennyi...
-Értem. És ezek után azt várjátok tőlem, hogy engedjelek titeket velük randizni? Hiszen alig ismeritek őket!
-Ugyan anya! Hisz semmit sem tudnának csinálni velünk! Körül vannak véve testőrökkel. Bár eddig még egyet sem láttam.
-Én nem is tőlük féltelek annyira titeket, hanem a sajtótól! Mert én aztán tudom... Egyenesen az arcotokba fognak mászni! A magyar sem a legjobb, de akkor képzeljétek el itt! Sokkalta rosszabb...
-Ne félts minket ennyire!
-De hát...
-Ugyan Leila! Had éljenek egy kicsit!- nézett apa anyára. Anya lemondóan sóhajtott, majd a tányérját kezdte szuggerálni.
-Köszi apa- néztem rá hálásan.- Na, mit csináljunk ma?
-Talán találkozhatnánk Abyvel és Livvel. Elmehetnénk shoppingolni.
-Oké, felhívom őket, aztán mehetünk is.
Megbeszéltük, hol találkozunk, aztán elkészülődtünk, és már mentünk is.