Baljóslat

Oké, tudom, hogy rövid lett, de a családom éppen egy nehéz korszakon esik át, és egyszerűen nincs erőm írni. Jó olvasást!

-Lux, Lux! Hallod ezt?- keltegetett Liam. Álmosan ültem fel, és morcosan toltam el a szemem elől a hajam. De én is meghallottam. Halk pusmogás, kuncogás, beszélgetés. Halkan fellátunk, majd megfogta a kezem, mert így is majdnem elestem.
-Hol vannak a többiek?
Benéztünk a másik fülkébe, és mindenki egymás hegyén-hátán feküdt. Csak Aby és Louis nem volt sehol.
-Hé- keltegette a többieket is Liam-, ébredjetek.
Ugyan nyűgösen, de mindenki felkelt.
-Maradjatok csöndben. Halljátok?- kérdeztem.
-Beszélgetés, nevetés... cuppogás?! Hol van Loui és Aby?- értetlenkedett Harry.
-Hát pont ez az, te idióta!- csapott barátjára Bia.
-Buktassuk le őket- tervezett Zayn, és egy gonosz mosoly ült ki a szája szélére.
Ahogy mindenki összeszedte magát, halkan kiosontunk a sátorból.
Aby és Louis ott ültek a stégen, és valamit nagyon kerestek egymás szájában. Niallnek pedig még hajnalok hajnalán is vicces kedve volt (hiszen még sötét van), odaugrott hozzájuk, és úgy megijesztette őket, hogy a gerlepár belefordult a vízbe. Mi persze fetrengtünk a röhögéstől, de azért odamentünk segíteni nekik.
-Miért hazudtatok nekünk?- kérdezte Liv kicsit szomorúan.
-Mert... mert még mi sem voltunk biztosak a dologban. És nem akartuk, hogy kitudódjon.
-De tudod, hogy bennünk megbízhatsz.
-Igen, és legalább megtudtátok. Ja, és Niall! Ezt, mert megijesztettél!- lökte bele barátnőnk az ír szőkeséget is a vízbe.
Már reggel volt, még mikor mi fáradhatatlanul rohangáltunk össze-vissza.
-Ne, ne, Zayn, hagyd abba!- sikítozta Liv, mire Zayn csak még jobban csikizte. Gyorsan előkaptam a fényképezőgépem, és eléjük ugrottam.
-Mosolyt kérek!- vigyorogtam rájuk, és már kattant is a gép.
-Hé! Azt töröld ki, de azonal!- kiabált rám Zayn, mire sikítozni futni kezdtem előre.
-Nem adom! Ez az enyém!- nevettem az arcába.
-Igen? Na majd mindjárt nem lesz az!- vigyorgott gúnyosan.
-Liam!- kiáltottam és befutottam a háta mögé.
-Hé! Hozzá ne merj érni!- ugrott egymásnak a fiú és játékosan verekedni kezdtek. Liv és a többiek is odagyűltek körénk, és mindenki szurkolni kezdett valakinek. Míg mindenki ordított, addig előkaptam a gépem, és lőttem pár képet.
Hirtelen elkezdett valami rezegni a zsebemben. Aztán leesett, hogy a telefonom az. Anya keres. Kissé félrevonultam, hogy halljak is valamit.
-Halló?- szóltam bele.
Sírás.
-Anya, mi történt?- kérdeztem kétségbeesve.
Egyetlen egyszer láttam anyát sírni. Mikor mama meghalt.
-Anya, ne, mondd, hogy nem!- sírtam el magam én is.
-Istenem, Luca- zokogott bele a telefonba.
-De hogyan... mikor... hol... mi történt?
Apa átvette a telefont és elmagyarázott mindent.
-Rendeben. Szia-tettem le a telefont.
Körbenéztem. Úgy látszik mindenki körém gyűlt, miközben telefonáltam. Azt ugyan senki sem érthette Bián kívül, hogy mi történt. Lábaim megremegtek, és szédülni kezdtem.
-Lux... kicsim!- kapott el Liam, mielőtt összeeshettem volna.
Ott ültem Liam karjaiban, és zokogtam. Teljes erőmből zokogtam. Jókedvünk olyan hirtelen szállt el, mint derült égből villámcsapás.