Döbbenet /Liv/

De nem. Nem képzelődtem. Ott ült a lépcsőn, fejét tenyerébe hajtotta és reszketett. Biztosan fázott. Te jó ég! De hülye vagyok!
-Zayn! Mit keresel itt?- rohantam ki az ajtó elé.
Zayn felkapta a fejét és rám nézett. Könnyes volt a szeme.
-Téged- adta a rövid választ.- Én... annyira sajnálom! Olyan egy barom vagyok! Miért nem jöttem rá előbb? Miért...?- állt fel és könnyes szemmel nézett rám.
-Ezt most hagyjuk. Gyere, mert megbetegszel!- megfogtam a kezét és behúztam a házba.- Ha gondolod, aludhatsz a vendégszobában. De menj, fürödj le. Teljesen átfagytál. Hozok törölközőt- siettem el, közben pedig megmutattam, hol van a fürdő.
Mikor mentem vissza a törülközővel, már a zuhany alatt állt.
-Itt hagyom a törülközőt a pulton. A konyhában leszek- mondtam és ki is slisszoltam, mielőtt válaszolni tudott volna.
Csináltam magamnak egy citromos teát, majd az asztalnál ülve néztem, ahogy kavarog a bögrében a gőz.
-Liv- szólított meg, mire összerezzentem.
-Végeztél is?- pattantam fel némi habozás után.- Megmutatom a szobát.
Folyamatosan pörögtem, még véletlenül sem álltam le, nehogy megint rá gondoljak. Csakhogy ez kissé nehéz volt, mivel egyfolytában magamon éreztem a pillantását.
-Liv- próbálkozott újra.
-Jó éjszakát!- mondtam és kisiettem a szobából.
-Neked is- szólt még utánam.

Reggel irtózatos fejfájásra ébredtem. Egész éjszaka nem tudtam aludni, folyamatosan kattogott az agyam. Nem tudom, mit tegyek. Nem tudom, mit érzek. Ha rá gondolok, van, hogy elborzadok, hogy ezt tette velem, de van, hogy elönt a melegség, mert azt mondta, szeret. Én meg csak... aahh!
Nagy nehezen feltápászkodtam és kimentem a konyhába, hogy igyak egy bögre kakaót. Aztán bevillant. Igen, mennyi csinos lánnyal, énekesnőkkel, modellekkel, hírességekkel tudott volna. De nem, mert ő engem várt, engem szeretett! Liv, szeret téged!
A tudat úgy ledöbbentett, hogy megdermedtem. No meg attól is, hogy magamban kiabálok magammal. Na mindegy. Mint villámcsapás, pattantam fel és rohantam a vendégszoba felé.
-Zayn!- rontottam be az ajtón.
Ő éppen szállt volna ki az ágyból, de akkora lendülettel ugrottam a nyakába, hogy mindketten hátrazuhantunk.
-Mi van? Mi történt?- kérdezte félénk mosollyal.
-Ez- suttogtam és megcsókoltam.
Olyan szenvedélyesen csókolt vissza, hogy még szerencse, hogy rajta feküdtem, mert biztos nem álltam volna meg a lábamon.
-Átgondoltad?- húzódott kissé el, hogy bele tudjon nézni a szemembe, közben pedig az arcomat simította végig.
-Át- nyomtam egy puszit az ajkára, aztán behunyt szemmel ráhajtottam a fejem a mellkasára.