Hazafelé /Bianka/

Elaludhattam. Arra emlékszem, hogy Harry ölében ülök, fejem a vállán, ő pedig a hajammal játszik. Aztán biztos elaludtam.
Most azt érzem, hogy valaki a karjaiban tart. Fejem erőtlenül hátracsuklott, mire kipattant a szemem.
-Mi történt?-kérdezem.
-Shh! Aludj csak!
-De...-makacskodtam.
-Leszálltunk a London Eye-ról. Most hazaviszünk titeket.
-Lux?
-Ő is elaludt- felelt egy másik hang.
Elmosolyodtam.- Az jó.
Átkaroltam Harry nyakát és a vállába temettem az arcom.
-Megígérsz nekem valamit?- kérdezte.
-Ühüm. Mit?- néztem fel az arcára.
Szemei olyan ártatlanok voltak, olyan őszinték, hogy még szorosabban öleltem a nyakát.
-Soha többé ne veszekedjünk!
Belecsókoltam a nyakába.- Soha.
2 perce sétáltunk, miután Harry újból megszólalt.
-Nem azért, de szerintem nem kéne elaludnod. Nem hiszem, hogy jó néven vennék, ha így vinnénk titeket haza. És Lux amúgy is alszik.
-Oké. De akkor tegyél le, mert visszaalszom- kértem.
-Muszáj? Ez így olyan jó- húzta el a száját, de ajkának vége felfelé görbült.
-Majd foghatod a kezem- kuncogtam.
-Oké- sóhajtott lemondóan.
Leengedett a két lábamra. Először kicsit imbolyogtam, de aztán sikerült megtalálnom az egyensúlyomat. Összekulcsoltam az ujjainkat és szorosan hozzábújtam.
-Hol vannak a többiek?- kérdeztem, mert Liamen és Luxon kívül nem láttam senkit.
-Zayn, Louis és Niall hazaviszik a lányokat.
-Megérkeztünk- állt meg Liam a karjaiban alvó Luxal.
-Gyertek- mondom és agam után húzom Harryt.
-Lux? Bianka?- jött a hang a lakás belsejéből.
-Szia Leila!- köszöntem és levettem a cipőmet.- Bocs, hogy késtünk, de fennragadtunk a London Eye tetején.
-Örülök, hogy jól vagytok, de reggel még elbeszélgetünk- fonta össze a karját, de a szája egy kis szegletében ott bujkált a mosoly.
-Öhm, elnézést, de hová tehetném le Luxot?- kérdezte Liam.
-Lux?- fordult felém kérdőn Leila.
-Sok mindent kell megbeszélnünk reggel- mosolyodtam el kínosan.- A középső ajtó a mi szobánk- mutattam az irányt.
Megszorítottam Harry kezét, mert gondoltam, kicsit feszélyezve érzi magát.
-Leila, bemutatom a barátomat...
-A barátod? Harry Styles a barátod?- kerekedett el a szeme.
-Te tudod, hogy kicsoda?- csodálkoztam én is.
-Ühm, Bija- szólt Harry -, esetleg lehetne úgy, hogy én is értsem?
-Jajj, bocsánat!- csak most esett le, hogy magyarul beszélünk.- Arról volt szó, hogy tudja, ki vagy.
-Tényleg? Ez klassz!- vidult fel Harry és egyből pörögni kezdett a nyelve.- Honnan tudja? Talán rajongónk? Szeret minket? Jó, ha az ön korosztályának is bejön a zenénk.
-Újságíró vagyok, és rólatok kellett írnom egy cikket- vont vállat.
-Oh- biggyesztette le a száját Harry.
Liam hátrált ki a szobából és halkan becsukta az ajtót.
-Alszik- mondta, majd Harryhez fordult.- Mennünk kell, késő van.
-Te biztos Liam Payne vagy- mondta Leila.
-Igen. Ön pedig...- vonta fel a szemöldökét Liam.
-Leila Harang. Lux- itt jelentőségteljesen rám nézett- anyukája.
-Üdvözlöm- rázott vele kezet Liam.- De tényleg mennünk kell. Holnap fotózás és interjú lesz.
-Öööööhh. Ne is mondd- takarta le szemét fáradtan Harry.
-Kikísérem őket, oké? Nyugodtan feküdj le- mondtam és már mentem is a fiúk után.
-Megyek, fogok taxit. Jóéjt, Bianka- köszönt el Liam és magunkra hagyott minket.
-Neked is!- kiáltottam utána.
Szembefordultam Harryvel, aki megfogta mindkét kezem.
-Holnap tényleg nem érsz rá?
-Nem- rázta meg szomorúan a fejét.
Fölemeltem a kezeinket és egyenként összefontam az ujjainkat. Rám nézett zöldes szemeivel és olyan felhőtlennek tűnt, ahogy itt állunk kéz a kézben. Aztán magához húzott és olyan lágyan, finomat érintette az ajkam, hogy úgy éreztem, fizikai fájdalmat okozna tőle elszakadni. De muszáj volt, mert akkorát ásítottam, hogy majd' bekaptam, mire hangosan felnevetett.
-Feküdj le- mondta és homlokát nekidöntötte az enyémnek.
-Akkor menj el- mosolyodtam el gúnyosan.
Akkorát csaptam a fenekére, hogy megugrott, én meg egy jót kuncogtam rajta. Kiöltötte  rám a nyelvét, aztán intett egyet és elment.

Fent a magasban...

Boldog húsvétot mindenkinek! ^-^ Remélem tetszeni fog!*-*

Miután megebédeltünk (Niall 3 adag kaját benyomott!), megbeszéltük, hogy a srácok tartanak nekünk egy városnézést. És persze a lányok, Liv és Aby is jön velünk. Az ebéd nagyon jól telt. Rengeteget nevettünk, mindenki minket nézett. Persze nem dobhattak ki minket, mert ugye az hogy nézne ki, hogy a világhírű bandát kitoloncolják az épületből? Egyből leesne a vendégek száma. Na mindegy.
Nagyon elcsodálkoztam a fiúkon. Még mindig játszanak az étellel. Harry felsorakoztatta a krumplikatonáit és megtámadta Zaynt. Zayn persze ezt nem hagyhatta szó nélkül és ellen hadjáratot indított. Aztán Niall is bekapcsolódott a háborúba és tucatszámra ette a katonák fejét. Louis pedig új frontot létrehozva répával támadta az ellenséget. Amit nem tudok, hogy hogyan került hozzá répa. Liam persze nem volt hajlandó beszállni a háborúba, ezért a fiúk úgy döntöttek, ő a fő ellenség, ezért mindenféle étellel megdobálták. Szegény. Mi a lányokkal csak nevettünk rajtuk és vihogva próbáltuk leállítani őket. Nem sok sikerrel.
-Induljunk, jó?- mondta Louis és intett a pincérnek.
-Mindennel meg vannak elégedve?- kérdezte udvariasan a pincér.
-Természetesen. Életemben nem ettem még ilyen finomat- felelte Louis direkt mélyebb, sokkal mélyebb hangon.
A szám elé kaptam a kezem és beleharaptam az ujjamba, nehogy elnevessem magam. Látszólag a többiek is nehezen bírták.
-Indulnunk kell!- lökdöste Aby Louis vállát és próbálta nem elröhögni magát.
-Igazad van, milady. El fogunk késni a kutyakiállításról. Még be kell mennünk a kutyaszalonba a pudlinkért! Remélem nem keverték megint össze a lazacot a babapopsi rózsaszínnel!
Eddig bírtuk Mindenki felugrott a székről és rohant az ajtó felé, hogy még idejében kiérjünk.
-Louis, gyere már!- rohantam vissza az épületbe és megpróbáltam kirángatni, mert még mindig a szerencsétlen pincérnek magyarázott.
-De még nem meséltem el, amikor...- próbált tiltakozni.
-Majd legközelebb- mondtam és már a lépcsőn húztam lefelé.
Mikor végre elengedtem, boldogan szökdécselt oda a többiekhez, akik szinte már a földön fetrengtek.
-Mindig ilyen?- kérdeztem mosolyogva Liamet, mikor odajött hozzám.
-Ohh, ez még csak a kezdet!- mosolygott vissza.
Mikor végre sikerült felkaparni a többieket a földről, Louis eldöntötte, hogy menjünk el várost nézni.
-Hölgyeim- lépett oda hozzám és Abyhez, majd karon fogott minket és elindultunk.
-Hé!- kiáltott utánunk Liam és már ott is volt mellettem.
Összenéztem Abyvel, majd elkezdtünk kuncogni. Lou pedig gyorsan felmérte a helyzetet és lányosan felkacagott, mire Liam szúrós pillantásokat küldött felé.
-Várj!- torpantam meg hirtelen, mire Lou majdnem elesett. Liamhez fordultam.- Hol van Bia és Harry?
Liam ijedten kapta hátra a fejét, mintha attól félne, hogy már sikerült teljesen megkopasztaniuk egymást. Döbbenetemre, mikor odanéztem együtt nevettek valamin.
-Ne már!- nevetett Bianka és Harrybe támaszkodott, hogy nehogy elessen.
Mosolyogva Liamre néztem. Ő féloldalas mosolyával megint megajándékozott. Odanéztem Liv, Zayn és Niall felé, hogy ők mit csinálnak, de ők is nagyon elvoltak magukkal. Liv éppen menetiránynak háttal haladt és nevetve magyarázott valami bonyolult kézmozdulatot a fiúknak Zayn kezét fogva.
-Megérkeztünk!- kiáltotta el magát hirtelen Louis.- Katonák, sorakozó!
Először mindenki döbbenten nézett, de mikor láttuk, hogy Loui komolyan gondolja, beálltunk magassági sorrend szerint. Harry, Liam- kő-papír-ollóval döntötték el, hogy ki álljon legelöl, és hát Harry nyert. Aztán Zayn, Aby, én, Niall, Liv, majd Bia. Louis elkezdett valamit matatni a telóján.
-Oké, most mosolyt kérek!- utasított Lou.
Mindenki kedvesen mosolyog a kamerába.
-Jó, most mindenki vaduljon!- utasított a kapitány.
Liam megfogta Harry arcát és elkezdte húzogatni, mint ahogy az öreg nénik szokták; Zayn felkapta Livet, aki vadul próbált tiltakozni; mi Abyvel és Biával pedig Niallt emeltük meg fekvő helyzetben.
-Mondjátok, galaaamb!- kiáltott Louis.
-Mi? Hol?- ijedt meg Niall és elkezdett kapálózni, mire nem bírtuk tovább tartani és kiesett a kezünkből.
-Ott! Galamb!- mutatott Aby úgy 10 méterre tőlünk.
-Galaaamb!- üvöltötte Harry és vigyorgó fejjel kezdett rohanni a galambok felé.
-Harryyy!- kiáltotta Lou és utána eredt.
-Lou, Harry!- futott utánuk Liam és Zayn.
Összenéztünk a lányokkal és nevetve ráztuk a fejünket.
-Gyerekek!- nézett utánuk Aby.- De... hé! Ezek meg hogy jutottak el odáig?
-Hogy?- kaptuk oda a fejünket.- Hé! Srácok, várjatok!- sprinteltünk utánuk, mert úgy elhúztak, mint a versenylovak.
Ott rohangáltunk fel-alá galambokat kergetve, totál hülyét csinálva magunkból. De nem érdekelt. Jól éreztük magunkat, ez a lényeg.
-Kevinnek fogom hívni- mutatott Louis egy szürke galambra, aminek a farktollai fehérek voltak.
-Wááá!- rohant felé Zayn, ezzel elijesztve a galambot.
-Neeeeeee! Kevin! Soha nem foglak elfelejteni!- nézett az ég felé Loui és drámaian a kezét nyújtotta az éppen messzire repülő madár után.
-Semmi baj! Ha igazán szeret visszajön- ölelte át barátját Harry, aki a nyakába borult.
Mikor meguntuk a madarak üldözését, kitaláltuk, hogy elmegyünk a Madame Tussaud's-ba. Persze a fiúk lévén nem kellett sorba állnunk, így hamarabb bejutottunk. Már aki.
-Hol van Liv?- kérdezte Zayn és a tömeget kezdte vizslatni, hátha megtalálja az elveszett lányt.
-Liiiiiv!- kerestük.
A sikítozó tömegben kissé nehéz volt megtalálni, mert mindenki nyomult előre, hogy autógrammot vagy egy közös képet kérjenek a srácoktól.
-Nézzétek, ott van!- mutatott Bia az egyik kirakat felé, ahol Liv éppen mereven szuggerált egy cipőt.
-Liv!- szaladt oda hozzá Zayn é gyorsan idehozta, hogy minél előbb bejussunk a tömegből.
-Jajj, bocsii! Csak olyan cuki cipőt láttam és hát tudjátok, muszáj volt...- magyarázkodott, de egy idő után elfogyott a levegője.
-Értem én- fogta meg a vállát egyetértően Louis.- De most menjünk.
A fiúk körbevezettek minket. Láttuk Obamát, Gandhit, Sheakspearet, Hamiltont, Brad Pittet, Robert Pattinsont, Jack Sparrowt, Amy Winehouset, Angelina Joliet, Hitlert, és még sorolhatnám. Csináltunk egy csomó képet, röhögtünk egymáson, ahogy idióta pozícióban beáll egy-egy híresség mögé. Végigmentünk az idővonaton, legalábbis Bia így nevezte el, mert különböző időkön vitt minket keresztül.
-Hú, srácok, van egy fenomenális ötletem!- ugrottam eléjük.- Menjünk be a horror-részlegre!
-Jé, ezt el is felejtettem!- fogta a fejét Niall.
-Szerintem ezt nem kéne- aggodalmaskodott Liv.
-Szerintem se- értett egyet Bia és odaállt Liv mellé.
-Csak nem megijedtél?- cukkolta Harry.
-Én? Csak nem gondolod!- nevetett Bia.- Te sokkal jobban félsz, mint én!- Látom, hogy remeg a térded.
-Kizárt! Én nem félek semmitől- makacskodott Harry.
-Úgy fogsz sikítozni, mint egy kislány!- piszkálta Bia.
Liamre néztem és lemondóan sóhajtottam. Ezek soha nem fognak felnőni?
Végül eldöntöttük, hogy bemegyünk. Beletelt egy kis időbe, mert a gerlepár nem igen akarta abbahagyni a vitatkozást.
-Ha nagyon félsz megfoghatod a kezem- kacsintott Biára Harry.
-Pff. Na persze- húzta fel az orrát és elindult legelöl, mögötte pedig elmaradhatlanul Harry, csak hogy tovább tudja cukkolni.
Elindultam utánuk Liammel, hogy még idejében szét tudjam őket választani, hogyha esetleg tettlegessé fajulna a dolog. Ismét.
Hihetetlen volt! Az egész olyan volt, mint egy nagy labirintus, csak itt egy folyosó volt végig. Mindenhonnan sikolyokat, vad ugatásokat, félelmetes kacajokat hallottunk. Volt több folyosó is, ahol különböző kínzóeszközöket mutattak be. De olyan is volt, hogy fátyolfüggönyökkel eltakart falakból nyúltak ki rothadó kezek és azok érintették meg a hátam. Úgy megijedtem, hogy Liam karjaiba ugrottam és a vállába temettem az arcom.
-Ó édes Istenem!- motyogtam.
Éreztem, ahogy a vér kifut az arcomból.
-Nyugi, semmi baj! Én majd megvédelek- motyogta Liam és lágyan simogatta a hajam, de a hangjából éreztem, hogy mosolyog.
-Ez nem vicces, ne mosolyogj!- szóltam rá.
Megfogta a kezem, majd így haladtunk tovább.
-Ááááá!- sikított fel Bia előttem és Harry nyakába ugrott.
-Na mi van? A nyakam kell, de a kezemet nem fogadod el?- vigyorgott le a lányra.
Mikor Bianka észrevette, hogy mit csinál, elengedte a fiú nyakát, kihúzta magát, megkerülte, majd egyenesen belökte az egyik függönybe, ahonnét előbb ugrott ki a zombi-alak. Harry úgy szaladt ki onnét, mint egy kisgyerek. Fülét-farkát behúzva rohant a kijárat felé. Olyan jót nevettünk rajta, hogy még a holtat játszó emberke is elnevette magát.
-Ügyes kislány- dicsérte meg barátnőmet.
-Köszönöm- vigyorgott Bia és belecsapott a zombi tenyerébe, akinek leesett a karja.
Bianka arca teljesen elfehéredett és a lábai is mintha megroggyantak kissé.
-Mennem kell- mondta és már el is tűnt a kijáratot keresve.
Mikor mind kiértünk- Liv kissé sokkot kapott- Biát és Harryt a földön találtuk egymás mellett és a falat támasztották. Mindkettejük kezében egy-egy üveg víz.
-Jól vagytok?- kérdezte Liam és felhúzta őket a földről.
-Igen. Csak menjünk innen, oké?- kérte Harry, Bianka pedig egyetértően bólogatott.
-És most?- kérdeztem.
-Menjünk fel a London Eye-re! Olyan rég voltam már ott! Ráadásul sötétedés után gyönyörű a kilátás. Minden meg van világítva- ajánlotta Aby.
-Nem fognak a szüleid megharagudni, ha olyan sokáig kimaradunk?- nézett rám Bia.
-Nem tudom. Megkérdezem, oké? Csak egy pillanat!- mondtam, majd kissé félrevonultam, hogy halljak valamit.
-Halló?- szólt bele a telefonba anya.
-Szia, anyu, én vagyok! Csak azt szeretném megkérdezni, hogy nem baj, ha későn érünk vissza a hotelba? A többiek körbevezetnek a városban és most fel aka...- nem tudtam befejezni, mert félbeszakított.
-Kik azok a többiek? Luca, mibe keveredtetek bele? Valami bajotok esett?- aggodalmaskodott.
Jellemző. Anya mindig túldramatizálja a dolgokat.
-Jézusom, anya, semmi bajunk. Csak megismerkedtünk pár emberrel és ők most körbevezetnek a városon.
-De kik azok az emberek? Luca, neveket akarok!
Sóhajtottam egy nagyot, majd gyorsan elhadartam a neveket a lányokéval kezdve a srácokéig.
-Várjunk csak! Harry Styles? Zayn Malik? Ők nem a One Direction tagjai?- kérdezte.
Elakadtam. Hirtelen nem tudtam mit válaszolni.
-Te... hát ezt meg honnét tudod? Még én sem hallottam róluk!- értetlenkedtem.
-Tavaly róluk kellett cikket írnom- magyarázta anya.
Persze. Anyu újságíró. Ha kap egy témát nem végez félmunkát.
-Na? Elengedsz?- kérdeztem és suttyomban keresztbe tettem a két ujjam.
-Rendben. De vigyázzatok magatokra!- adta be a derekát.
-Köszönöm! Szeretlek- köszöntem el tőle.
-Én is téged, angyalom- azzal letette.
-Na?- kérdezte Bia, mikor visszamentem hozzájuk.
-Elengedett- mosolyogtam rá.
-Klassz!- mondta és már rohant is ki az épületből a többiekkel együtt.
Mi Liammel lassan sétáltunk ki az épületből a többiek után.
-Mennyi idős vagy?- kérdezte felém sandítva.
-Nem mindegy? Nem a kor teszi az embert- vontam vállat.
-De. Igazad van- sóhajtott.
Beletelt egy kis időbe, mire odaértünk a kitervelt helyre. Kicsit kellemetlen érzés volt, hogy velünk kivételeznek, mások meg sikítozva akarnak bejutni velünk egy kapszulába.
-Nem rossz érzés az, hogy mindig kivételeznek veletek?- kérdeztem kissé kínosan érezve magam.
-Először kifejezetten élveztük. Mindenki vágyik egy kis figyelemre- válaszolt Zayn.
-De ekkorára?- hitetlenkedtem, mire csak megrántotta a vállát.
-Aztán kezdett frusztráló lenni a sok rajongó- magyarázott tovább Harry.
-Nekem ez nagyon rossz. Hiszen nem vagyunk mások, mint ők. Mi csak a hangunk miatt vagyunk híresek. De hány felfedezetlen ember él még a világon, aki nagyon tehetséges? Bármiben? Nekik miért nem jár ki ugyanez a bánásmód?- vallotta Liam.
Ránéztem és szomorúan rámosolyogtam. Kissé meghatott.
-Ez szép dolog.
Mikor végre sikerült megfékezni a rajongókat, bejutottunk a számunkra kijelölt kapszulába. És ahogy haladtunk felfelé, csodálatos látvány tárult a szemünk elé! Hihetetlen volt! A város, a fények, a tömeg alattunk! Elképesztő látvány.
-Olyan, mintha repülnék!- próbáltam szavakba önteni, hogy mit is érzek most.
-Csodálatos, ugye?- kérdezte Liam és mögém lépve megfogta a derekam.
Az egész testemben melegség áradt szét. Még sosem éreztem magam ilyen boldognak. Csak nem szerelem?- kérdeztem magamtól, mire önkéntelenül is elmosolyodtam. Felnéztem Liamre, aki csodállattal nézte az alattunk elterülő tájat. Olyan gyönyörű volt, ahogy nézett a semmiségbe. Mintha soha semmi gondja nem lenne. Egyszerűen beleillett a képbe.
Nyomtam egy puszit az arcára. Lassan felém nézett és olyan boldogan mosolygott le rám, mint még soha senki.

/Bianka/

A fülke padlóján ültem, fejem a falnak támasztva. Ahogy elnéztem a többieket, mindenki olyan felhőtlennek tűnt. Aby Louiszal és Niallel, Liv Zaynnel, Lux pedig Liammel. Mosolyognom kellett. Lehet, hogy barátnőmre rátalált a szerelem? Ahogy ott álltak egymás mögött, Liam Lux derekát ölelve, mosolyogva beszélgetve, olyan szívmelengető látvány volt, hogy önkéntelenül is elmosolyodtam. Aztán tekintetem Harryre tévedt, mire mosolyom egyből lehervadt. Vajon mit gondol, ki ő, hogy így viselkedhet velem? Vajon mit érez, hogy mégis így viselkedik? Mit érez irántam? Mert ha én gondolok rá, olyan idegesen érzem magam, nem tudom, hogy mit is tehetnék. De közben olyan jóllét kerít hatalmába! És amikor megcsókolt, ilyen bizsergést még sohasem éreztem! De... várjunk csak! Miért gondolkozom én ilyen dolgokon? Hiszen ki nem állhatom! De a szemem még véletlen sem tudnám levenni róla. Pff.
Még véletlen sem jött volna ide hozzám. Mindig odacsapódott valamelyik pároshoz és kicsit sem mutatta, hogy érdeklem. Utolsónak Liamékhez ment oda. Láttam, hogy átadnak neki egy zacskót, majd Lux határozottan néz rá.
Mikor végre sikerült elszakítanom róla a pillantásomat, a városban gyönyörködtem. Hihetetlen ez a város! Itt mindenki olyan szabad, olyan boldog! Mintha semmi súly nem nyomná a vállát.
Már majdnem elaludtam, amikor valaki lágyan végigsimított az arcomon. Lassan az illető felé néztem. Meg sem lepődtem. Most már semmin.
-Felébresztettelek?- kérdezte halkan.
-Nem. Még el sem aludtam. De majdnem- döntöttem hátra a fejem.
-Most ezzel megint mire célzol?- kérdezte durcásan.
Olyan aranyos volt! Mint egy kisgyerek, aki nem kapja meg azt, amit szeretne. Lux szerint én is aranyos vagyok ilyenkor. Régen rengeteget nevetett rajtam. Én meg nem értettem, hogy lehet valaki ilyenkor aranyos. De most már értem.
Halkan felkuncogtam, mire szúrós pillantást küldött felém.
-Álmos vagy?- kérdeztem, mire fújt egy nagyot.
-Nagy- on, akarta mondani, de nem tudta befejezni.
Ugyanis az óriáskereket egyhatalmas rántással megállt.
-Úristen! Ez meg mi volt?- néztem ijedten Harryre.
-Nem tudom- rázta a fejét és ő is ijedten kapkodta a fejét.
A többiek is eléggé összezavarodtak. Liv Abyt szorongatta, miközben Zayn, Louis és Niall próbálták nyugtatgatni egymást. Lux Liam kezét szorongatta, aki még szorosabban ölelte a derekát.
Visszafojtott lélegzettel néztem lefelé és próbáltam nem elképzelni, ahogy lezuhanunk...
Egy kéz szorította meg az enyémet. Harry. Biztatóan rám mosolygott.
-Semmi baj nem lesz.
-Tisztelt utasaink! Szíves elnézésüket kérjük, de az egyik rendszer meghibásodott, így nem tudjuk, mikor fog a London Eye ismét elindulni. Addig is még egyszer elnézésüket kérjük- mondta be fölöttünk a hangosbemondó.
-Na látod! Nincs semmi baj!- mondta Harry és magához húzva megölelt.
Most az egyszer nem tiltakoztam. Olyan jó érzés volt tudni, hogy törődik velem, ráadásul ma meghalni sem fogunk. Juppé. Ahogy lassan megint normális lett a pulzusom, megint rám tört a fáradság. Fejem Harry vállára döntöttem, aki simogatni kezdte a hajam.
-Tulajdonképpen miért is veszekszünk mi egyfolytában?- kérdezte kíváncsian.
-Nem tudom- sóhajtottam.- Talán... nem tudom. Nem tudom, hogy mit gondoljak rólad. Amit ma reggel tettél...
-Nem bántam meg, ha erre gondolsz- nézett a szemembe.-  Életem legjobb csókja volt.
-Nekem is- mosolyogtam rá.
-Na látod! Semmi értelme annak, amit csinálunk! És nézd mi van nálam!- kacsintott rám és előhúzta a zsebéből azt a zacskót, amit még Liam adott neki.
-Gumimaciii!- vidultam fel és már bele is markoltam a zacskó tartalmába.- Finom!- nyammogtam.
-Szerintem is!- nyammogott vissza Harry.
Mikor végre elrágtam a cukrokat, nyomtam egy cuppanós puszit Harry arcára.
-Köszönök. Mindent- mondtam őszintén.
-Oké. Akkor most én jövök- mondta Harry.
Lágyan megfogta az arcom, majd nyomott egy puszit a számra. Kissé elhúzódott, hogy felmérje a reakcióm. Elmosolyodtam, mire most rendesen megcsókolt. Olyan bizsergés áradt szét a testemben, amit még sohasem éreztem. Olyan tűzzel csókolt, mintha így akart volna megismerni. Mikor elhúzódtam, hogy levegőhöz jussak, szorosan magához ölelt.
-Hülyeség lenne azt mondani, hogy szeretlek?- kérdeztem kicsit félve.
-Nem- nevetett.- De akkor te előbb mondanád, mint én. Pedig én szerettem volna először kimondani.
-Akkor mond!- kértem.
-Szeretlek- suttogta.
-Nem hiszem el- mondtam kihívóan.
Újra megcsókolt, most lágyan, szinte már szerelmesen csókolt.
-Szeretlek!- mondta hangosabban.
Szeme olyan ártatlanul csillogott, hogy hittem neki.
-Én is téged- feleltem.
Ekkor fütty- és tapsvihar tört ki. Körülnéztem és láttam, hogy a többiek örvendenek. Belepirultam a gondolatba, hogy a többiek végignézték a mi kis szappanoperánk...
És ekkor egy hatalmas rántással újra elindult az óriáskerék.

Fent a magasban... /Részlet/

/Bianka/

A fülke padlóján ültem, fejem a falnak támasztva. Ahogy elnéztem a többieket, mindenki olyan felhőtlennek tűnt. Aby Louiszal, Liv Zaynnel, Lux pedig Liammel. Mosolyognom kellett. Lehet, hogy barátnőmre rátalált a szerelem? Ahogy ott álltak egymás mögött, Liam Lux derekát ölelve, mosolyogva beszélgetve, olyan szívmelengető látvány volt, hogy önkéntelenül is elmosolyodtam. Aztán tekintetem Harryre tévedt, mire mosolyom egyből lehervadt. Vajon mit gondol, ki ő, hogy így viselkedhet velem? Vajon mit érez, hogy mégis így viselkedik? Mit érez irántam? Mert ha én gondolok rá, olyan idegesen érzem magam, nem tudom, hogy mit is tehetnék. De közben olyan jóllét kerít hatalmába! És amikor megcsókolt, ilyen bizsergést még sohasem éreztem! De... várjunk csak! Miért gondolkozom én ilyen dolgokon? Hiszen ki nem állhatom! De a szemem még véletlen sem tudnám levenni róla. Pff.
Még véletlen sem jött volna ide hozzám. Mindig odacsapódott valamelyik pároshoz és kicsit sem mutatta, hogy érdeklem. Utolsónak Liamékhez ment oda. Láttam, hogy átadnak neki egy zacskót, majd Lux határozottan néz rá.
Mikor végre sikerült elszakítanom róla a pillantásomat, a városban gyönyörködtem. Hihetetlen ez a város! Itt mindenki olyan szabad, olyan boldog! Mintha semmi súly nem nyomná a vállát.
Már majdnem elaludtam, amikor valaki lágyan végigsimított az arcomon. Lassan az illető felé néztem. Meg sem lepődtem. Most már semmin.
-Felébresztettelek?- kérdezte halkan.
-Nem. Még el sem aludtam. De majdnem- döntöttem hátra a fejem.
-Most ezzel megint mire célzol?- kérdezte durcásan.
Olyan aranyos volt! Mint egy kisgyerek, aki nem kapja meg azt, amit szeretne. Lux szerint én is aranyos vagyok ilyenkor. Régen rengeteget nevetett rajtam. Én meg nem értettem, hogy lehet valaki ilyenkor aranyos. De most már értem.
Halkan felkuncogtam, mire szúrós pillantást küldött felém.
-Álmos vagy?- kérdeztem, mire fújt egy nagyot.
-Nagy- on, akarta mondani, de nem tudta befejezni.
Ugyanis az óriáskereket egy ...

 Jó olvasást mindenkinek! Remélem felcsigáztam a kedélyeket! :DD

Bociiiiiiiiii!!!

Aaaaannyira sajnálom, hogy eddig nem hoztam új fejezetet! Egy kissé elszomorodtam magamon, nem tudom, hogy mi történt velem! :( De egy dolog teljesen kikészít: a gépelés. Teljesen kifordul tőle a csuklóm, és nagyon fáj a kezem.
DE!
Bár 1/4 12 van, mindjárt éjfél, én nekiláttam írni, és hihetetlen érzés ismét elmerülni a gondolataimban és mindent kiadni magamból! :D És megígérem, amilyen hamar csak tudom, hozom a kövi fejezetet! És jóóóóóó hosszú lesz! Pluszban még Harry rajongók örülhetnek majd... ^-^ De azért remélem mindenkinek tetszeni fog, és nem haragudtok rám, amiért ennyit kellett várnotok!
Előre is köszönöm minden egyes követőmnek! *-*
xoxo: Lux