Csajos nap egy kis beütéssel

-Csajok!- intett nekünk Aby, és Livvel együtt idesiettek hozzánk.
-El sem fogjátok hinni, hogy mi történt velem!- ugrándozott Liv, még mielőtt megszólalhattunk volna.
-Még nekem sem mesélt semmit, szóval... mi lenne, ha beülnénk egy kávéra, és közben mondanád?
-Köszönöm!- sóhajtott fel hálásan Bia, majd Livet karon ragadva sietett el a legközelebbi kávézóig, mire Aby kérdőn nézett rám.
-Korán kelt- vontam vállat.
Gyorsan a lányok után siettünk, mielőtt még nagyobb kárt tennének bármiben.
-Na?- kérdeztük szinte tökéletesen egyszerre.
Liv arca egyre jobban kipirult, és az izgalomtól egyfolytában remegett.- Zayn...
-Összejöttetek?- kerekedett el a szemem.- Ez fantasztikus!
-Mikor? Hogyan?- lelkesedett Aby is.
-Hol van már a kávém?- morfondírozott Bia, mire mérgesen néztünk rá.- Most mi van? Örülök nektek, meg minden, de mindjárt elalszok...
-Na mindegy. Szóval emlékszel, mikor este telefonáltunk, miután a fiúk hazakísértek minket?
-Ahaa...
-És arra, amikor azt mondtam, hogy inkább megyek aludni, mert már képzelődöm?
-Igen...- vonta fel a szemöldökét Aby.
-Nem képzelődtem. Zayn ott ült az ajtónk előtt.
-Várj. Lemaradtam. De mi történt előtte?- kérdeztem értetlenül.
-Zayn bevallotta, hogy szeret, de én azt mondtam neki, hogy még gondolkodnom kell rajta- támasztotta meg állát a kézfején.
Lassan bólintottam, mire folytatta.
-Kimentem hozzá, hogy mi a fenét keres még itt, ő meg nem volt hajlandó elmenni, amíg be nem vallom, hogy én is szeretem. Ugyan akkor még nem tettem meg, de...
-De mi?- csatlakozott a beszélgetéshez Bia, miután végre megkapta a kávéját.
-Ott aludt nálunk. Nem, nem a szobámban- mondta gyorsan értetlen tekintetünket látva-, a vendégszobában. Este pedig gondolkodtam. Annyi ezerszer csinosabb, okosabb lány van nálam, rajongók, híres emberek, de ő engem választott. Nekem mondta azt, hogy szeret, és miattam kínlódik ezen annyit. Így reggel a szobájába rohantam és akkor, véletlenül nekimentem, így visszadőltünk az ágyba, és megcsókoltam.
-Levegőt vegyél- nevettem el magam, nyugtatásként pedig a kezét simogattam.
-Ez olyan romantikus- somolygott Aby és megölelte barátnőjét.
-És mi van veled és Liammel?- fordult felém Liv.- Ne próbáld meg tagadni, tisztán látszik rajtatok, hogy belehabarodtatok a másikba- nevetett.
-Ez hülyeség! Én nem olyan vagyok, aki elsőre beleszeret valakibe. Előtte muszáj megismernem.
-Nem bízik az emberekben- világosította fel őket Bia.
-De akkor is... Süt róla, hogy tetszel neki.
-Hülyeség- ismételtem meg magam motyogva, és a kezemet kezdtem vizslatni.
-Hagyjátok. Úgyse fogja beismerni- szürcsölte Bia a kávéját.- És mi van veled meg Louissal?
-Régi sztori. Már rég lezártam- mondta Aby és a fogpiszkálókat kezdte piszkálni.
-De ti jártatok, nem?- kérdeztem.
-De. Még mielőtt jelentkezett volna az X-faktorba. Jelentkeztem egy önkéntes táborba, Lengyelországba. Azóta nem láttuk egymást. És mi van veletek, Bianka?
-Harry az utolsó óráit éli. Ajánlom neki, hogy élvezze ki- jelentette ki, mire felnevettünk.
-Ő ébresztette fel- magyaráztam.
-Érthető. Csak ne nézz a szemébe- kacsintott.
-Megpróbálom- nevetett Bia.
-Mehetünk?- kérdezte Aby és már indultunk is a kijárat felé.
Úgy terveztük, hogy csak sétálgatunk az utcákon, és amelyik bolt megtetszik, oda bemegyünk. Na ebből pedig az lett, hogy minden boltba bementünk, minden ruhát kifiguráztunk, de nem vettünk semmit.
Már este felé lehetett, amikor végre találtunk egy olyan boltot, ahol mindenki talált magának valamit.
Nevetve mentünk fel a szállodába. Anyáék még nem voltak itthon. Bementünk a szobába, ahol ledobáltuk a cuccainkat és egymásra dőltünk az ágyon.
-Auu- nevettem fel a súly alatt.
Valahonnan a kupac mélyéről megszólalt egy telefon.
-Zayn üzent. Azt mondja mennyünk le- közölte Liv.
-Verseny a bejáratig- kiáltottam, és elsőként pattantam fel, majd futottam le a lépcsőn.
Mikor már a bejáratnál jártam, diadalmasan fordultam hátra a többiek felé, de elszámítottam magam. Éreztem ahogy esek hátra, de karok ragadtak meg.
-Megvagy- mosolygott Niall.
-Sziasztok- nevettem rájuk.
Az öt fiú gyanúsan összemosolygott, majd kezem-lábam megragadva vittek ki a szállodából.
-Nee!- sikítoztam egyfolytában, de nem voltak hajlandóak letenni. Egészen a parkig cipeltek, ahol ledobtak a tóba.
-Ez hideg- másztam ki a fűre, ahol elterültem.
-Tessék- ült le mellém Liam és rám terítette a pulcsiját.
-Köszi- vacogtam. Lassan felültem és felvettem normálisan is a pulcsit.- Hogy-hogy itt vagytok?
-Csak beszélni szerettünk volna veletek- ültek le hozzánk a többiek.
-Miről?- kérdezte Aby.
-Hogy eljönnétek-e velünk egy összejövetelre- mondta Harry.
-Szívesen- lelkesedett Liv.
-Mikor?- kérdezte Bia.
-Holnap- mondta Niall.- 6-kor jönnénk értetek.
-És mit vegyünk fel?- értetlenkedtem.
-Valami elegánsat- világosított fel Liam.
-Legyetek szexyk!- kacsintott Biankára Harry, aki játékosan belebokszolt a vállába.
-De nálam nehogy!- esett kétségbe Zayn, mire mindenki a földön kezdett fetrengeni.

Reggel

-Hmmmm- mormoltam és átfordultam a másik oldalamra.
Valami íncsiklandó illant járta át a szobát. Nehezen feltápászkodtam és próbáltam kigereblyézni a hajamat az arcomból. Bia mellettem még békésen aludt. Halkan kiosontam a szobából és a nappaliba mentem, követve az illatot. Anya és apa egymás mellett ültek és sporthíreket nézték. Fel nem foghatom, mi olyan érdekes a sportban. Na mindegy.
-Jó reggelt, kincsem!- mosolygott rám apa és lehúzott maga mellé, majd adott egy puszit a fejem búbjára.
-Jó reggelt- ásítottam.- Palacsintaa!
-Igen. Ébreszd fel Biankát is, és ehetünk.
Amikor visszarohantam a  szobába, már nem igen zavart, hogy megzavarom barátnőm álmát. Kicsaptam a szobaajtót, de egy pillanatra megálltam. Bia összegömbölyödve feküdt és a füléhez szorította a telefont. Nem tudom, miért, de a jókedvem csak fokozódott. Lepattantam mellé az ágyra és kikaptam a kezéből a telefont.
-Bocs, Harry, de most fontos reggelizhetnékem van, de Bia nélkül nem kezdhetjük el a ceremóniát- szóltam bele a telefonba gondolkodás nélkül. Úgyis tudtam, hogy ő az. Bianka másnak fel se venné a telefont reggel.
-Neked is szia, Lux!- nevetett bele a telefonba.
Hallottam, hogy valaki a nevemet mondja, majd ahogy a vonal recsegni kezd, és némi dulakodás hangját.
-Most mi van? Összeverekedtetek?- Bia kérdőn nézett rám.- Kihangosítalak, jó?- mikor nem válaszolt, így folytattam- Szerintem megtámadta egy bűzös borz...
-Há! Majd legközelebb!- hallottuk Harry győzedelmes hangját a túloldalról.
-Na mi van, nem sikerült lespriccelnie a borznak?- viccelődött Bia.
-Neeem, csak Liam próbálta megszerezni a telefont.
Hirtelen ledermedtem. Az agyamban viszont egyre gyorsabban zakatoltak a gondolatok. Szerencsére Bia vette az adást és gyorsan elköszönt Harrytől.
-Na mi az a fontos reggelizhetnél?
-Palacsintaa!- jutott eszembe hirtelen, hogy miért is jöttem vissza.
Bianka megfogta a karom, és jelentőségteljesen a szemembe nézett.
-Enyém az első!- húzott le, ő pedig kisprintelt a konyhába.
-Ez nem ér!- futottam utána.
-Hát ezt lekéstétek!- vigyorgott ránk apa lekváros szájjal.
-Bee!- öltöttük ki nyelvünket tökéletesen egyszerre Biával.
-Lányok, üljetek le!- szólt ránk anya parancsoló hangon.- Elmagyarázná valaki, hogy mi volt a tegnap este?
Kérdőn néztem Biankára.
-Pár rész nekem sem világos... Hogy kerültünk haza?
-Harry és Liam hozott haza minket.
-De attól még nekem mindig nem világos ez az egész- ráncolta össze a szemöldökét anya.
Nagyot sóhajtottam, majd elkezdtem magyarázkodni, amiből az lett, hogy Biávan egymás szavába vágva mondtuk a magunkét.
-Kábé ennyi...
-Értem. És ezek után azt várjátok tőlem, hogy engedjelek titeket velük randizni? Hiszen alig ismeritek őket!
-Ugyan anya! Hisz semmit sem tudnának csinálni velünk! Körül vannak véve testőrökkel. Bár eddig még egyet sem láttam.
-Én nem is tőlük féltelek annyira titeket, hanem a sajtótól! Mert én aztán tudom... Egyenesen az arcotokba fognak mászni! A magyar sem a legjobb, de akkor képzeljétek el itt! Sokkalta rosszabb...
-Ne félts minket ennyire!
-De hát...
-Ugyan Leila! Had éljenek egy kicsit!- nézett apa anyára. Anya lemondóan sóhajtott, majd a tányérját kezdte szuggerálni.
-Köszi apa- néztem rá hálásan.- Na, mit csináljunk ma?
-Talán találkozhatnánk Abyvel és Livvel. Elmehetnénk shoppingolni.
-Oké, felhívom őket, aztán mehetünk is.
Megbeszéltük, hol találkozunk, aztán elkészülődtünk, és már mentünk is.

Döbbenet /Liv/

De nem. Nem képzelődtem. Ott ült a lépcsőn, fejét tenyerébe hajtotta és reszketett. Biztosan fázott. Te jó ég! De hülye vagyok!
-Zayn! Mit keresel itt?- rohantam ki az ajtó elé.
Zayn felkapta a fejét és rám nézett. Könnyes volt a szeme.
-Téged- adta a rövid választ.- Én... annyira sajnálom! Olyan egy barom vagyok! Miért nem jöttem rá előbb? Miért...?- állt fel és könnyes szemmel nézett rám.
-Ezt most hagyjuk. Gyere, mert megbetegszel!- megfogtam a kezét és behúztam a házba.- Ha gondolod, aludhatsz a vendégszobában. De menj, fürödj le. Teljesen átfagytál. Hozok törölközőt- siettem el, közben pedig megmutattam, hol van a fürdő.
Mikor mentem vissza a törülközővel, már a zuhany alatt állt.
-Itt hagyom a törülközőt a pulton. A konyhában leszek- mondtam és ki is slisszoltam, mielőtt válaszolni tudott volna.
Csináltam magamnak egy citromos teát, majd az asztalnál ülve néztem, ahogy kavarog a bögrében a gőz.
-Liv- szólított meg, mire összerezzentem.
-Végeztél is?- pattantam fel némi habozás után.- Megmutatom a szobát.
Folyamatosan pörögtem, még véletlenül sem álltam le, nehogy megint rá gondoljak. Csakhogy ez kissé nehéz volt, mivel egyfolytában magamon éreztem a pillantását.
-Liv- próbálkozott újra.
-Jó éjszakát!- mondtam és kisiettem a szobából.
-Neked is- szólt még utánam.

Reggel irtózatos fejfájásra ébredtem. Egész éjszaka nem tudtam aludni, folyamatosan kattogott az agyam. Nem tudom, mit tegyek. Nem tudom, mit érzek. Ha rá gondolok, van, hogy elborzadok, hogy ezt tette velem, de van, hogy elönt a melegség, mert azt mondta, szeret. Én meg csak... aahh!
Nagy nehezen feltápászkodtam és kimentem a konyhába, hogy igyak egy bögre kakaót. Aztán bevillant. Igen, mennyi csinos lánnyal, énekesnőkkel, modellekkel, hírességekkel tudott volna. De nem, mert ő engem várt, engem szeretett! Liv, szeret téged!
A tudat úgy ledöbbentett, hogy megdermedtem. No meg attól is, hogy magamban kiabálok magammal. Na mindegy. Mint villámcsapás, pattantam fel és rohantam a vendégszoba felé.
-Zayn!- rontottam be az ajtón.
Ő éppen szállt volna ki az ágyból, de akkora lendülettel ugrottam a nyakába, hogy mindketten hátrazuhantunk.
-Mi van? Mi történt?- kérdezte félénk mosollyal.
-Ez- suttogtam és megcsókoltam.
Olyan szenvedélyesen csókolt vissza, hogy még szerencse, hogy rajta feküdtem, mert biztos nem álltam volna meg a lábamon.
-Átgondoltad?- húzódott kissé el, hogy bele tudjon nézni a szemembe, közben pedig az arcomat simította végig.
-Át- nyomtam egy puszit az ajkára, aztán behunyt szemmel ráhajtottam a fejem a mellkasára.

Egy próbát megér /Aby/

-Louis- néztem le a kezemre, amit éppen akkor fogott meg-, biztos vagy benne?
-Annyira,mint ahogy a répát szeretem- mondta, én pedig önkéntelenül is elmosolyodtam.- Miért nem akartad, hogy a többiek megtudják?
-Mert nem vagyok már olyan biztos az egészben. Nem láttuk egymást ezer éve. Azt hittem, összejöttél valakivel. Vagyis. Most már nem is tudom, mit hittem.
Louis hosszan nézte az arcomat, majd biztatóan elmosolyodott.
-És nem akarod még egyszer megpróbálni?
Hosszan felsóhajtottam és felnéztem a Holdra.
-Nem tudom. Passz. Fogalmam sincs. Annyi minden változott. De- szóltam gyorsan, mert láttam, hogy Loui csalódottan lehajtotta a fejét, ami nála már nagyon kétségbeejtő-, talán... megpróbálhatjuk újra.
Louis boldogan kapta fel a fejét és nyomott egy puszit az arcomra, mire hangosan felnevettem.
-De maradjon titokban egyenlőre- figyelmeztettem.- Nem akarok felhajtást.
-Titkos randi? Merész- hümmögött.
-Ne bohóckodj!- néztem rá szúrósan.- Mennem kell. Hazaértem- néztem fel a házra.
Nyomtam egy puszit Loui arcára, majd felszaladtam a lépcsőn és bementem a házba.. Alighogy átöltöztem pizsamába, máris zengett a telefon.
-Halló?- szóltam bele.
-Aby- hallottam a nevem a vonal végéről-, nem fogod elhinni, mi történt!
-Nem, nem fogom, amíg el nem mondod- nevettem.
-Zayn...- kezdte, és csak mondta, mondta és mondta.
-Most mit tegyek? Teljesen összezavarodtam- motyogta.
-Liv! Erre vártál egész életedben! És ha valakit, hát téged biztosan szeret! Ő is mondta!- próbáltam lelkesíteni.
-Jó, de... olyan bunkón viselkedtem! Mi van, ha megharagudott rám?
-Zayn? Kétlem- mosolyogtam.- Liv, bízz bennem! Bízz benne! Próbáld meg, nem olyan nehéz- biztattam.
-Rendben- sóhajtott egy nagyot.- De megyek, mert már képzelődöm. Jóéjt- mondta és letette a telefont.