Köszönöm...

-Ti megvesztetek! Ez a Harrods!
Elég furcsa képet vághattam, mert Liam és Harry összegörnyedve nevettek, és Bius is alig bírta visszatartani a vigyorgást.
-Bia, ne vigyorogj! Egyáltalán tudod, hogy mi ez?- förmedtem rá.
-Nem- rázta meg a fejét.
-A világ egyik legdrágább áruháza!
-Na és? Jó poén lesz, meglátod!- mosolygott.
-De... de... te ezt nem érted!-fontam karba a kezem és játszottam a durcit.
Liam elgondolkozva nézett, mire felvontam a szemöldököm.
-Olyan... más vagy.
-Igen, ezt eddig is sejtettem- a járdát kezdtem bámulni.
-Hé. Nem muszáj bemennünk, ha nem akarod- megfogta az állam és felemelte a fejem, hogy bele tudjon nézni a szemembe.
Egy ideig ellenálltam, de nem bírtam tovább. Megadóan néztem bele a szemébe. Valamiért aggódott.
Megráztam a fejem, mintha így ki tudnám szedni belőle a gondolatokat.
-Nem. Menjünk be. Jó lesz- mosolyogtam erőtlenül.
-Van egy ötletem- lépett mellél Bianka.- Játszunk stylistosat! Fiúkon még úgysem próbáltuk- magyarázott magyarul.
Elérte amit akart. Felnevettem. Most már mind a négyen vigyorogva mentünk be a hatalmas épületbe. De a legjobb mégis az volt, hogy a fiúk nem is sejtették, mit tervezünk ellenük.
-Köszönöm- súgta oda Biának Liam.
-Nincs mit! De tudd, hogy ennek ára lesz!- vigyorgott az arcába.
Harry ment elől, ő mutatta az irányt. Hálásak is voltunk érte. Mi biztosan eltévedtünk volna.
-Azt a robbantóját! Most meg hol vagyunk?- idegeskedett Bia.
Teljes mértékben egyetértettem. Mások hogy tudnak itt eligazodni? Nincs ehhez valami térkép?
-Nyugi, a lényeg, hogy én tudom, hogy hol járunk- nevetett Harry.
-Na persze! Aztán majd csak valamiért cserébe viszel ki, mi?- viccelődött Bia.
-Hm. Erre nem is gondoltam. De köszi az ötletet!- vigyorgott gúnyosan Harry.
Barátnőm erre nem tudott mit csinálni. Kiöltötte a nyelvét.
Muszáj volt nevetnem. Mellettük muszáj.
Ahogy egyre haladtunk előre, egyfolytában magamon éreztem Liam pillantását.
Megfordultam, hogy szembenézhessek vele.
-Mi az?- kérdeztem.
-Neked hátul is szemed van?- nevetett fel kínosan. Zavarban volt.
-Nem, csak ... nem tudom. Éreztem.
Kicsit félve néztem rá. Még a végén azt hiszi, hogy boszorkány vagyok.
-Sráááácoooooooook!- kiabált Harry.- Gyertek már! Megérkeztünk!
Mire odaértünk, Bia már javában válogatott a ruhák között.
-Segíts!- jött oda hozzám, és a kezembe nyomott egy akkora adag ruhát, hogy hátraestem.
-Lux! Bocsiiii!- segített felállni.
-Semmi. Csak szerintem be sem fér egy fülkébe ennyi ruha!- nevettem el magam.
-Na gyere! Kezdődhet az akció!- kacsintott.
Amíg a fiúk letelepedtek a fotelekbe, mi nekiálltunk válogatni. És nem csak női ruhákat.
Mikor végre végeztünk, kaján vigyorral az arcunkon odasétáltunk a fiúkhoz. Igen, elég értetlen képet vágtak.
-Én mondtam, hogy Lux mosolyának ára van!- nevetett, és húzni kezdte Harryt a fülkék felé.
-Mivan? Nem, szó sem lehet róla...- ellenkezett, de a szája sarkában mosoly bujkált.
Utánuk néztem.
-Szerintem jobb, ha jössz, mert a végén még ő fog felöltöztetni.
Nevetgélve megindultunk Biusék után. Odaadtam Liam kezébe egy nagy kupac ruhát, majd én is elindultam öltözni.
Így ment ez egész délután, egészen késő estig. Csináltunk egy csomó képet, videót, röhögtünk mindenkin, mások meg teljesen hülyének néztek minket.
-Ne! Liam, azonnal tegyél le!- sikítoztam.
Ugyanis Liam felkapott és szaladni kezdett velem az üzletben fel-alá.
-Miért tenném? Olyan vicces képet vágsz!- röhögött.
-Ha nem teszel le most azonnal, mindjárt kereshetsz magadnak egy tükröt és nézheted majd a saját vicces arcodat!
Bia meg Harry futott utánunk, Bius azt kiabálva, hogy azonnal tegyen le, Harry meg, hogy várjuk már meg.
Liammel mi meg csak nevettünk.
Éppen átfutottunk a koktélruhák között, amikor megláttam valamit.
-Állj meg!- kértem.
Ő kíváncsian letett és nézte, ahogy elindulok afelé a valami felé.
Egy ruha volt. De sohasem láttam még ilyen szép ruhát.
Elbűvölve néztem, aztán azt vettem észre, hogy valaki leakasztja a fogasról még előttem.
-Lux, ezt muszáj felpróbálnod!- kérlelt Bia, és ő is gyönyörködve nézte a ruhát.
-Nem is tudom...
-Lux! Ez nem kérés, parancs!- kiabált katonásan.
-Igenis, értettem!- vágtam haptákba magam.
-Nyomás!- nevette el magát.
Visszamentünk a fülkékhez. A többiek leültek a fotelekre és beszélgettek, én meg bevonultam öltözni.
-Oké, kész vagyok- elhúztam a függönyt, hogy kimehessek eléjük.
-Azta...- ámuldozott Harry és Bianka.
Lopva Liamre pillantottam. Kissé kinyílt a szája és félrebillentett fejjel nézett.
-Nos? Milyen?- kérdeztem elpirulva, majd tettem egy elegáns fordulatot.
-Gyönyörű vagy- jött oda hozzám Liam, megfogta a kezem és megforgatott.
Hát ez nem segített. Csak még jobban elpirultam.
-Muszáj megvenned ezt a ruhát!- jelentette ki Bius.
-Mennyibe kerül?- kérdeztem.
Liam benyúlt a ruha szélébe és előhúzta a bilétát.
-143,407- mondta.
-Hát ez nem az én napom- sóhajtottam lemondóan.
Visszamentem a fülkébe és felöltöztem.
-Menni kéne. Már későre jár- figyelmeztetett Bia.
Harry sikeresen kivezetett minket a hatalmas monstrumból a bejáratig. De ott megtorpantunk.
-Jajj, ne máár! Esik! Miért esik?- hisztizett Bianka.
-Ugyan már! Ez csak egy kis eső! Nem vagy cukorból! Max annyi lesz, hogy megnősz- viccelődtem.
-Hehe. Te könnyen vagy. De én utálom, ha vizes leszek.
-Cicus- lökte oldalba Harry és elkezdett dorombolni.
Mi elkezdtünk nevetni, de Bia csak tovább hisztizett.
-Hagyd már abba!- nézett fájdalmasan.
Hoppá. Nem bírja tovább. Itt az ideje, hogy közbelépjek.
-Elég lesz! Megyek, kerítek egy taxit.
Kimentem az esőbe. Tévedtem. Ez nem kis eső volt. Úgy szakadt, mintha dézsából öntenék.
-Várj meg!- kiáltott utánam egy hang.
-Siess és utolérsz!- vigyorogtam rá vissza.
Még nem volt olyan sötét, láttam, ahogy az emberek haladnak céljaik felé.
Épp beért Liam, amikor egy csapat lány- akik kinézetre mind idősebbek nálam- észrevették, és hangosan sikítozva rohantak felénk.
Összenéztünk.
-Futás- jelentette ki nemes egyszerűséggel, mintha minden nap ezt csinálná.
Valószínű azért, mert minden nap ezt csinálja.
-Erre gyere!- futott be egy szűk sikátorba.
Befutottam a tető alá, és hátamat a falnak vetve próbáltam levegőhöz jutni.
-Ez mindig ilyen?- kérdeztem el- elakadó hangon.
-Igen. Ez a legrosszabb az egészben- fintorgott és odajött mellém.
Egyszerre csúsztattuk le hátunkat a falon, míg gugolásba nem értünk.
-Remélem velem nem lesz ilyen- sóhajtottam.
-Hm? Miért? Te is énekes vagy?- kérdezte kíváncsian.
-Nem egészen...
-Hát akkor?- kíváncsiskodott.
Nem válaszoltam. Nem akartam, hogy tudja. Egyenlőre.
-Vissza kéne mennünk keresni egy taxit- figyelmeztettem.
-Tudom- sóhajtott.
Felém nyújtotta a kezét, majd felhúzott a földről.
Mikor visszaértünk, már ott állt egy taxi, aminek az ablakából Harry lóbálta a karjait idétlenül.
Gyorsan bepattantunk, és ledobtam magam Bia mellé, majd hanyatt vágtam magam, hogy fejem az ölében legyen.
Csukott szemmel megmondtam a címet, majd lassan elindultunk.
Nagyon fáradt voltam. Ezt az is mutatja, hogy útközben elaludtam.

"A nagymamával álmodtam.
-Mama! Mama, nagyon hiányzol! Gyere vissza, kérlek!- sírtam.
Mama vigasztalóan átölelt és a hajamat simogatta.
-Nem lehet, csillagom. Így volt megírva. Tudod jól, hogy a Sors ellen nem lehet tenni semmit!
-De olyan magányos vagyok! Rajtad kívül senki sem szeretett igazán!- zokogtam.
-Jajj, ne beszélj bolondokat, csillagom! Hiszen ott van neked Bianka! Ő mindig melletted lesz, ne aggódj! És most is remek emberekkel ismerkedtél meg! Hidd el nekem, bennük megbízhatsz!
-Mama... Félek. Nem tudom, mi lesz velem nélküled. Ki fog nekem irányt mutatni?
-Te magad vagy az irány, csillagom! És ha jól láttam, meg is találtad a helyes utat- viccelődött. (One Direction- egy út)
Mindig értett a viccekhez. Imádtam! Most is felnevettem, önkéntelenül is.
-Szeretlek, mama!- öleltem szorosan magamhoz.
-Én is! De most mennem kell. Sajnálom- mosolygott le rám szomorúan.
-Ne! Ne, kérlek, ne hagyj megint el!- zokogtam.
-Sose feledd, hogy te magad vagy a világosság! Te mutatod majd a fényt az embereknek.
-Mama! Mama, mama, mama..."

-Mama, mama, mama...- suttogtam.
-Lux! Ébredj!- keltegetett Liam kérlelően.
Megsimogatta az arcom és letörölt onnan egy könnycseppet. Na az meg hogy került oda?
Még mindig Bia ölében feküdtem, ő megnyugtatóan simogatta a hajam.
-Jól vagy?- kérdezte Liam aggodalmasan.
-Igen, persze- feltornásztam magam ülő helyzetbe, majd megdörzsöltem az arcom.- Csak rosszat álmodtam.
-A mamádról?- kérdezte idegesen.
Lassan bólintottam. Bius magához húzott és megölelt.
-Nincs semmi baj! Csak egy álom volt...- magyaráztam.
Mindhárman aggódva néztek rám, mire elmosolyodtam.
-Aranyosak vagytok! Köszönöm, hogy aggódtok értem, de tényleg nincs semmi bajom.
-Megérkeztünk- szólt hátra a sofőr.
Kimásztunk a kocsiból, majd megöleltem Harryt.
-Csodás nap volt! Köszönünk mindent!- mosolyogtam.
Odamentem Liamhez, aki kellemetlenül érezhette magát, mert egyig lábáról a másikra toporgott.
-Csodálatos volt a mai nap, köszönök mindent!- lábujjhegyre álltam, hogy meg tudjam ölelni.
Egyből visszaölelt. Úgy fonta derekam köré a karjait, mintha egymáshoz lettünk volna teremtve...
-Én köszönöm- mormolta a hajamba- Köszönöm, hogy a mai napot! Köszönöm, hogy találkoztunk Franciaországban, Németországban, és itt. Köszönöm, hogy vagy nekem!
Elérzékenyültem. Még szorosabban öleltem magamhoz.
-Érzem- mormoltam a mellkasába.
Hallottam, ahogy Bia türelmetlenül topog mögöttem. Elengedtem Liamet, aki meglepetésemre nyomott egy puszit az arcomra.
-Vigyázz magadra!- köszönt el.
Visszaszálltak a taxiba, majd elindultak. Még integettünk nekik, amikor észrevettem, hogy már nem esik.
-Na ne mondd!- morogta Bia, majd elkezdett húzni a szálloda bejárata felé...

Lux ruhája







Húhh! Jó hosszú lett! teljesen kifordult a csuklóm a sok gépeléstől, úgyhogy azt gondolom, megérdemlem a komikat! :D remélem tetszett! ^-^